Isaac Merritt Singer a New York-i Pittstownban született 1811-ben, és igen fiatalon, alig 12 évesen megszökött otthonról, hogy vándorszínésznek álljon. Ezt a hivatást egészen 1835-ig gyakorolta. Később különböző műhelyekben dolgozva szerezte kenyerét, szabadidejében meg feltalálóként tevékenykedett. 1850-ben Bostonba utazott saját, nyomóformák faragására való találmánya népszerűsítése érdekében, a nyomdászok azonban nem mutattak különösebb érdeklődést a szerkezet iránt. Ekkor találkozott egy Blodgett & Lerow varrógéppel, aminek elhatározta, hogy kijavítja a hibáit. Saját modelljét 1850-ben fejezte be, 1851-ben sikeresen szabadalmaztatta, és még azévben meg is alapította az I.M. Singer and Company vállalatot.

A varrógép rövid időn belül rendkívül népszerűvé vált, így találkozott vele Elias Howe is, aki saját oltalom alatt álló találmányait látta visszaköszönni rajta, így azonnal be is perelte a céget. Singer azonban nem adta magát könnyen, és 1854-ben felfogadott egy Edward Clark nevű fiatal ügyvédet, hogy megvédje saját igazát. Clark az ügy vállalásáért cserébe a vállalat részvényeinek egyharmadát kérte, de egy kis idő múlva a két férfi már fele-fele részben birtokolta a céget. Singer a gyártásért, Clark a pénzügyekért és az értékesítésért felelt.

Miután a napi feladatok menedzselése Clarkhoz került, az I.M. Singer and Company rohamosan növekedni kezdett. 1850-ig a varrógépek olyan drágák voltak, hogy csak a hivatásos szabók és kisiparosok engedhették meg őket maguknak. Ezt felismerve, a világon elsőként Clark bevezette a részletfizetési lehetőséget, ami az agresszív marketingtevékenység mellett jelentősen hozzájárult a cég piacvezető szerepének megszilárdulásához.
Miután Singer magánéletének zűrösebb részletei kitudódtak (összesen 24 törvényes és törvénytelen gyermeket nemzett négy asszonynak), Clark és Singer szövetséget bontottak, és a vállalatot átnevezték Singer Manufacturing Company-re. Mindketten tartottak meg részvényeket, de a többit eladták az alkalmazottaknak. Clark 1882-ben bekövetkezett haláláig a vállalat igazgatója maradt, Singer Angliába költözött, és ott is halt meg 1875-ben.

A Singer ezalatt és ezután az első ténylegesen multinacionális vállalattá vált. 1867-ben gyárat építettet Skóciában, és 1873-ban Kanadában is. Az 1880-as évekre mintegy 250 000 varrógépet adott el világszerte. 1880-ban egy újabb gyárat építettek New Jersey-ben, és bevezették a legendássá vált Singer logót. A századforduló környékén egy új fiókvállalatot is létrehoztak Singer Sewing Machine Company néven, ami kizárólag az értékesítéssel foglalkozott. 1908-ban New York-ban felavatták a Singer Bulding névre keresztelt épületet, ami a világ első felhőkarcolója volt, és a következő 54 évben a Singer főhadiszállásául szolgált.

Az 1920-as és 1930-as években a Singer nyeresége stabilan nőtt, ahogy egyre több embert sikerült meggyőzniük világszerte arról, hogy egy Singer varrógép a háztartás elengedhetetlen része. A II. világháború utánra az amerikai piac telítődött, ráadásul megjelentek az olcsóbb japán gépek, egy pár európai gyártó pedig cikk-cakk gépekkel jelentkezett. Az ötvenes évek végére a Singer piaci részesedése jelentősen visszaesett, így a cég megindított egy átfogó diverzifikációs folyamatot. Így kerültek be a Singer kínálatába a különböző elektronikai készülékek és háztartási eszközök, amik a varrógépek mellett ma is fontos részét képezik a vállalat profiljának.