Ahány futó, annyi módszer, mindenkinek megvan a maga bevált metódusa, ha a futócipő tisztogatásáról, megóvásáról van szó. Összeszedtem néhány általános javaslatot, és kiegészítettem a személyes tapasztalataimmal, valamint egy mini közvélemény-kutatás során gyűjtött tippekkel.

A futócipő kisuvickolása egy olyan téma, melynek kapcsán ezernyi apró trükk létezik, és minden futónak megvan a maga kedvence. Még az olyan aranyigazságnak tartott szabályra, mely szerint „A futócipőt tilos a mosógépben mosni!” is hallottam ellenpéldát... Azért megpróbálom a legfontosabb és legérdekesebb tisztítási ötleteket felsorakoztatni, de szívesen fogadom a ti trükkjeiteket, ha valami kimaradt!

Az én cipőm nem öntisztul... És a tiétek?

Por, homok, pocsolya, sár, sáros pocsolya, hóval kevert sár, kutyagumi (vagy bármilyen állat „gumija”) stb. – ezek támadnak kívülről. Némelyik néha belülre is befurakodik, és az izzadtság meg az ennek következtében kialakuló nem éppen rózsaillatú szaggal együtt kicsit sem vonzó állapotot eredményez. Állítólag akad olyan futó, aki azt vallja, hogy a futócipőt egyáltalán nem kell tisztítani, mert öntisztuló, de őszintén szólva ilyen futóval – és ilyen cipővel – nem találkoztam. Immáron 27 éve futok, de még egy olyan csukám sem volt, aminél azt éreztem volna, hogy milyen csodálatosan öntisztul... Nem tisztítok cipőt minden egyes edzés után, az talán felesleges is lenne. Kivételt csak a saras terepfutások és túrák jelentenek, az ilyen alkalmakat követően mindig nekiveselkedem, bár nem a kedvenc elfoglaltságom.

Általános eszközök a cipőtisztításhoz

Puha rongy, nem túl durva sörtéjű cipőkefe vagy körömkefe, fogkefe, szivacs/háztartási törlőkendő, papírtörlő vagy száraz rongy a cipő kitöméséhez száradáskor (esetleg régi újságpapír) – ezek az általános eszközök mind beválhatnak, teljesen egyéni, hogy ki melyikkel próbálkozik a legszívesebben.

Az enyhe portól a kilónyi sárpáncélig

• Ha az aszfaltos cipőnkről kell minimális mennyiségű port vagy más szennyeződést eltávolítani, akkor a cipő- vagy körömkefe tökéletesen megteszi, még víz sem kell hozzá. Én ezután még át szoktam törölni visszafogottan nedves ronggyal vagy törlőkendővel, majd ismét száraz ronggyal.

• Amennyiben egy fokkal súlyosabb a helyzet, akkor jöhet a lavór, a vödör vagy a mosdókagyló, esetleg a kád, a zuhanytálca vagy a kerti slag, valamint a max. kézmeleg víz – nagyon fontos a víz hőmérséklete, a túl meleg/forró nem jó, mert károsíthatja az anyagot! –, némi szappan, plusz a már fent említett eszközök valamilyen kombinációja. Szappan helyett természetesen lehet kímélő, kézi mosáshoz alkalmas mosószert is használni. Figyelem, figyelem, tilos az erős vegyszerek (például a fehérítő) használata!

• Nem ajánlott a cipőt hosszú időre beáztatni. Inkább öblítsük le többször a tisztítás során, de semmiképp se fürödjön órákig a csukánk a lavórban.

• Én rendszeres időközönként kibányászom a talpbetétet a cipőből, hogy külön is ki tudjam mosni, meg tudjam tisztogatni. Ha épp akad otthon antibakteriális cipőspray, azt is bevetem.

• A komolyabb sárproblémák megoldásához több módszert kipróbáltam már, és több módszerről is olvastam. Sokan hagyják 1-2 napig száradni sarastul a futócipőt/túrabakancsot. Utána jöhet némi csapkodás, aminek következtében a megszilárdult sár kisebb-nagyobb darabokban távozik a cipőről, aztán következik az alapos kefélés, majd a vizes-szappanos „mosdatás”, törölgetés, végül a szárítás – jó esetben. Nekem telente általában nincs „jó eset”. Ha hagyom 1-2 napig száradni a cipőt, utána csapkodhatom, ahová szeretném, a kőkeménnyé szilárdult sárdarabok úgy ragaszkodnak a futócipő/túrabakancs talpához, mintha nem lenne holnap. Ilyenkor következik a pepecs munka. Eleinte egy régi fogkefe végével próbáltam kipattintgatni a sárdarabokat, de nem vált be. Végül, khm, egy csavarhúzó aprólékos és rendkívül óvatos használatával sikerült kioperálnom a kővé dermedt sarat a talp recéiből, aztán jöhetett a szokásos tisztítási metódus. De mivel ez nagyjából egy órát vesz igénybe (biztosan én vagyok a lassú), általában igyekszem rögtön terepfutás vagy túrázás után nekiállni a tisztításnak, és a még nem megszilárdult sarat folyó víz és cipőkefe segítségével eltüntetni a cipőtalpról, cipőtalpból. Nekem ez az egyszerűbb, de a megszáradós módszer is teljesen jó.

Szárítás

Érdemes konyhai papírtörlővel vagy száraz, tiszta ronggyal kitömni a cipőt, mielőtt hagyjuk a szobában, jól szellőző helyen, vagy ha már olyan az időjárás, akkor odakint megszáradni. (Olyanról is hallottam, hogy valaki újságpapírral tömi ki a cipőt mosás után. Simán lehet, hogy ez jó módszer, én viszont úgy képzelem, hogy a nyomdafesték feloldódik a még nedves cipőben, és bekoszolja a csuka belsejét.) Radiátorra vagy tűző napra semmiképp se tegyük a cipőt, valamint a szárítógéptől is tartsuk távol. Természetesen ez a cipőszárítás általános menete az esős vagy havas futás után is.

A nagy mosógépkérdés

Nem véletlenül hagytam a végére... Vannak, akik úgy tartják, hogy a „tilos a futócipőt mosógépben mosni” figyelmeztetés a gyártók részéről marketingfogás, és igenis, a szintetikus anyagból készült csukákat bizonyos alapszabályok betartásával szabad gépben mosni.

Ebben a témakörben az az óvatos javaslatunk, hogy lehetőség szerint hagyjuk a mosógépet. Ha viszont mégis úgy adódik, hogy a kézi mosás egyszerűen már nem segít, akkor a következő általános ajánlásokat érdemes figyelembe venni.

• Mielőtt elkezdenénk a gépi mosást, alaposan nézzük meg a cipőhöz kapott tájékoztatóban, hogy milyen anyagokból készült a lábbeli. Ha teljesen szintetikus, és továbbra is úgy érezzük, hogy nincs más út, csak a mosógép, akkor továbbléphetünk a következő teendőre.

• A lehető leginkább tisztítsuk meg a cipőnket (kefével, vizes ronggyal, stb.).

• Vegyük ki belőle a talpbetétet, valamint szükség esetén a cipőfűzőt is.

• Helyezzük a cipőket a fűzőkkel együtt egy-egy mosózsákba vagy párnahuzatba, majd rakjuk a gépbe. A talpbetétet kézi mosással mossuk külön, vagy tegyük ezeket is a dobba. Tegyünk 1-2 törülközőt vagy fürdőlepedőt is a mosógépbe, így megakadályozhatjuk, hogy „ugráljanak” és „hangoskodjanak” a futócipőink, ráadásul a centrifugálás közben jó szolgálatot tesznek.

• Kímélő mosószert és programot válasszunk. A 30 fok a megfelelő, az ennél magasabb hőmérséklet nem javasolt. Ha a centrifugálást be lehet állítani, akkor ne a maximum fokozatot válasszuk, hanem az alacsony fordulatszámot.

• Miután lejárt a program, a fentebb már említett módon szárítsuk meg a cipőt.

(Egyébként a külföldi futós oldalak, blogok gépi mosásról szóló cikket olvasgatva még ahhoz is találtam tippeket, hogy mosogatógépben (!) hogyan lehet kimosni a futócipőt, de ezt már tényleg túl merész módszernek találtam. Persze, ki tudja... Lehet, hogy valaki erre esküszik.)

Bárhogy is tisztítod a futócipőd, az a lényeg, hogy óvd és ápold, hiszen ezzel az élettartamát is meghosszabbíthatod. Ha van bevált tipped, módszered, technikád, eszközöd ebben a témában, oszd meg velünk!