Ha végignézünk a nagyobb lábbeli-kereskedések polcain, igen bő kínálat tárul elénk, csak győzzünk próbálgatni! Klasszikus, romantikus fazonú, saru, nőcis magas sarokkal, fűzős lapos talpú, vagy holdjáró. Vannak bőrből készültek, vannak könnyed vászonból varrottak, de túlnyomórészt a műbőr és (a kétes elnevezésű) ökobőr anyagúak sorakoznak. A néhánypántos szandáltól a balerinacipőkön át combközépig érő lovaglócsizmáig, szezontól függően.

Kérdés csupán, hogy az egészségünk mennyire eshet áldozatául a divat-hiúságunknak?

Elsősorban a szebbik nemhez szólnék, de a mai cipőipar az urakat sem kíméli, mert hát nem csak a sarok magassága tud ártalmas lenni!

Kezdetben az ember állatbőrrel fedte a lábát, ezzel védve a kedvezőtlen mechanikai és hőmérsékleti hatásoktól. Ma is csak ez kellene, hogy legyen a szerepe a cipőnek, úgy, hogy közben ne akadályozza sem funkciójában, sem anatómiai felépítésében a lábfejet. Engedje a bőrt lélegezni, a talp izmait erősödni, és a vérkeringést se gátolja.

A testrészeink közül lábfejünk van kitéve leginkább deformitásnak életünk során, már kisgyerekkortól kezdve. Leggyakoribb ok a nem fiziológiás lábbeli használata: a mai ember ugyanis életének több, mint felét cipőben tölti. Statisztikai adatok alapján Amerikában 80 millióan küzdenek ezzel a problémával, melyek 90%-a a kényelmetlen cipő miatt alakul ki. Ezt tanúsítja az a tény is, hogy egyes afrikai és ázsiai mezítlábas törzseknél gyakorlatilag ismeretlenek ezek az elváltozások! Hazánkat tekintve hivatalos számadatokkal nem rendelkezünk, de azt hiszem, elég kimenni az utcára és ránézni a járókelők lábára; nem nehéz észrevenni a félretaposott cipősarkakat, a kalapácsujj okozta kitüremkedéseket és a befelé mozdult bokákat.

A problémához nagy mértékben hozzájárul, hogy az utóbbi évtizedekben a lábbelipiacot elárasztották olcsó, minőségtelen anyagból, futószalagon gyártott modellekkel és gondoskodtak arról is, hogy kőkeményen diktálják a divatot hozzá; ami természetesen az, amit épp sorozatban termelnek. Az anatómiai elvárásoknak legtöbbjük egyáltalán nem felel meg, nem követik a lábfej formáját, sem a talp természetes boltívét; így kénytelen a lakosság a cipőhöz igazítani a lábát! A boltokban az alakra is kiváló, bőrből készült lábbelik, vagy az anatómiai cipők, papucsok a gyenge minőségűek többszörösébe kerülnek. A jó cipőt (sajnos) rendesen meg kell fizetni. A márkás darabokat kézzel varrják, de nem kell messzire menni, ahhoz, hogy cipészmesterre leljünk; több kisvárosban is még mindig készítenek kézzel megrendelésre szép és jó lábbelit.

Anyag-kérdés

A természetességre kell törekedni. Bőr, fordított bőr, vagy vászon legyen, illetve légáteresztő anyagból gyártott minőségesebb szabadidőcipőt kellene hordani. Egyedül ezekben nem fő be a lábunk a nap folyamán. Hacsak lehetővé teszik a munkakörülmények, épületen belül is könnyedebb papucsot, vagy megfelelő sportcipőt lenne ajánlatos hordani. Talán kevésbé tetszetős viselet, de a nap végére nem lesznek elgémberedve, elhidegedve a lábujjaink, nem fog sajogni a talp. Persze fontos a zokni, a harisnya minősége is (pamutból), ami engedi lélegezni a bőrt, és beszívja a nedvességet. Nyáron pedig bátran hordjunk papucsot, szandált – vagy ha tehetjük, sétáljunk mezítláb!

Megfelelő alátámasztás – mekkora legyen a cipősarok?

A probléma nem ott kezdődik, hogy alkalomadtán, ünnepekkor kecses magassarkú lábbelit viselnek a hölgyek, hanem hogy sokan úgy vélik: attól igazi nő valaki, ha legalább 9 cm-en pipiskedve közlekedik naphosszat; sokszor annyira esetlenül, hogy kénytelen megmosolyogni az ember.

A két talpunk valójában 3-3 ponton támasztja alá az egész testünket – még, ha úgy is tűnik, hogy egész talpfelülettel állunk a földön. A lábközép boltozata élettanilag a saroknál egy, a lábtőcsontoknál (a talp elején) pedig két pontban támaszkodik, háromszög alakban.

A magassarkú cipőben való lépkedést úgy kell elképzelni, mintha huzamosabb ideig a lábtőcsontok elején és a lábujjainkon járnánk, így a teljes testsúlyunk ezt, az elülső részt terheli. Nem csoda tehát, hogy utána pirosság, fájdalom és duzzanat jelentkezik. És még meg sem említettem, hogy a helyzetet tovább nehezíti (szó szerint!) az a nem ritkán tíz, húsz, sőt harminc kiló is; melyet a hölgyek magukon cipelnek – túlsúlyként. Sajnos ez nem csak a középkorúakra, hanem az egyre fiatalabb korosztályra is jellemző.

Ideiglenes, alkalmi segítséget nyújt az a fajta zselés vagy puha gumiból készült párnácska, részleges talpbetét, melyet egyes jónevű cégek gyártanak a tűsarkút előnyben részesítő nőknek. A bőr megkeményedésének kialakulását ugyan késlelteti, és talán másnap kevésbé fájnak a lábak, de a valós problémát nem oldja meg. Ha a test váza nincs rendesen alátámasztva a két láb mindhárom pontján huzamos ideig, az később komoly problémákat okozhat a gerincen is. Ortopéd szakorvosok az 5 cm-nél magasabb sarkú topánokat nem ajánlják, különösen nem mindennapi viseletként. Erre a célra épp elég a 2-3 cm sarkú cipő.

Szűk lábfejű, hegyes orrú cipellők

Mielőtt cipőt választanánk, nem csak a lábbelink méretét kell ismerni, hanem azt is, hogy a lábközép mely típusba sorolható. A görög láb mutatóujja hosszabb, mint a többi ujj. Esztétikailag talán nem a legszebb, de ők a legszerencsésebbek, mindjárt kitérek rá, hogy miért. A kocka alakú lábfejjel rendelkezőknek egyforma hosszúságúak a nagy-, mutató-, és középső lábujjaik; míg az egyiptomi formánál fokozatosan csökken az ujjak hosszúsága a nagyujjtól kezdve. Ez utóbbi csoport a legveszélyeztetettebb a kalapácsujj kialakulására szűk fejű cipő viseletekor (a görög típusúak esetében a hosszabb második ujj támaszt biztosít az elsőnek, így nehezebben nyomódik középirányba). Ez az a deformitás, amikor a nagyujj nem párhuzamos a többivel, hanem az ujjhegye a középvonaltól kifelé vándorol, ezzel egyidőben bütyök alakul ki a lábfej belső oldalán. Korántsem csak esztétikai a probléma. A lábfej ízületeinek szétcsúszásával szélesedik a lábfejünk. A már emlegetett támasztóháromszög belső elülső pontja pedig megemelkedik. Ezzel a test stabilitása gyengül. A vízhólyag, bőrkeményedés már csak "hab a tortán". Szűk elejű cipő hosszútávon természetesen egyik csoportnak sem kedvez. Válasszunk kényelmes lábbelit, ami megfelel a lábfejünk alakjának.

Lúdtalp vagy bokasüllyedés?

Alapjában véve két jelenségről van szó, melyek kialakulása szorosan összefügg. A lábfej boltíve ellaposodik, a belső bokát magával vonva. Sajnos nagyon gyakori elváltozás. Ha gyermekkorban nem korrigálják betétes cipővel és a talp izmainak tornáztatásával, felnőtt korban már igen nehéz helyrehozni. A leereszkedett boltozat fájdalmas lehet, itt is sérül a test megtámasztására szolgáló tartó-rendszer, mely az idő múlásával további mozgásszervi problémát vonhat maga után.